Kategóriák: anyaság
az anyaság megváltozott tudatállapot (kicsit, mint a gnoszticizmus, csak durvább)
Kategóriák: sírjunk helyesen
"Kisebb baleset a 4-6-os villamos vonalán
Egy autó hajtott szabálytalanul a villamossínre az Oktogonon a 4-6-os villamos vonalán. Hogy ne kapja telibe az autót, a villamos kemény fékezésre kényszerült: az ütközést így ugyan sikerült elkerülni, de 3 utas elesett. Kettőt a helyszínen részesítettek elsősegélybe a mentők, a harmadikat kórházba kellett szállítani.
Jelen pillanatban a Balaha Lujza tér és az Oktogon között villamospótló buszok járnak, a BKV reményei szerint azonban egy negyed órán belül helyre áll a villamosközlekedés."
forrás: index.hu
Kategóriák: gyilkos
holnap két vizsgával kezdődik a szesszió, pénteken még kettő, majd jövő csütörtökön még egy. ez azért sok mindent megmagyaráz.
Kategóriák: egymondatos
Pont úgy ült vele szemben, arcán megfeszített figyelemmel és nyájas érdeklődéssel, mint egy szektás.
mert a jegesmedvék nem sértődnek meg, és minden problem nélkül odébbállnak, ha már nincs rájuk szükség. Anyway, nem túl sok jegesmedve szaladgál szerte a városban, tehát igazából senkinek nincs rájuk szüksége, tehát ezért laknak az Északi Sarkon, és talán a délin is, ebben már nem vagyok biztos. Hogy pingvinek (családi szóhasználatban wimpingek) laknak a déli sarokban, az biztos, de ez most mellékszál.
Arról akartam írni tulajdonképp, hogy, de közben meggondoltam magam, és befejezem ezt a bejegyzést, amit eredetileg piszkozatnak szántam, de aztán mégsem úgy sikerült.
Azért jó jegesmedvének lenni, mert akkor nem kell megsértődni olyan dolgokon, amiken egyébként meg szoktam, például azon, ha nem akarnak velem beszélgetni. Ha egy jegesmedvével nem akarsz beszélgetn, ő ezt nem veszi zokon, én meg de. Fogja a csomagját, és elmegy az északi sarokba, ahol az emberek hiúságán meditálhat.
Az egyetlen kifogásom a jegesmedveség ellen, hogy az északi sarkon hideg van. De ezt a blogális felmelegedés meg fogja oldani hamarosan.
Kategóriák: egymondatos
Teljesen hihetetlen, és szürreális, hogy az olyan országok, mint Kuvait, tényleg léteznek.
Kategóriák: leginkább_izé
Na, mit gondoltok, mivel töltöm húdeutálommikoreskibasszameg kies pesti napjaimat?
Kategóriák: anyaság
Tegnap még úgy gondoltam, hogy akarok gyereket. Ma úgy gondolom, hogy nem. Nem akarok olyan anya lenni, mint az anyám, és semmi, de semmi garancia nincs arra, hogy más legyek, az akarat sajnos nem elég. Biztosan vannak ennél nagyobb mélységek is, voltak is már, és ahogy a mörfi érvényesül, ezután az következik.
Kategóriák: öngyilkos, anyaság
Az a baj a pszichológiával, hogy én mindig az összes tünetet felfedezem magamon. Mikor olvastam isolde bejegyzését, rögtön arra gondoltam, hogy akkor én bipoláris vagyok: néha nagyon súlyosan magam alatt vagyok (és olyankor hajlamos vagyok másokat hibáztatni ezért), máskor meg vidám vagyok, és tettrekész (ez a ritkább, ezért senkit nem szoktam hibáztatni). Eddig azt gondoltam, hogy ilyen az élet, vannak jó napok és rossz napok, jó és rossz időszakok (az ősz mindig rossz, minden szarság ősszel történt velem, nem tudok elvonatkoztatni, na). Igazából csak olyan mérvű szeretetigényem van, amit lehetetlenség kielégíteni (mondom én, hogy ne kelljen mást mondjak). Nem vagyok egy derűs, napsugaras egyéniség, utoljára, azt hiszem, 19 éves koromban volt ilyen napsugaras időszakom, de gyorsan gondoskodtak (-m) az elmulasztásáról. Alapélményem (minden korszakombl szinte csak erre emlékszem), hogy nem szeretnek. Éjjel is ezzel álmodtam. Nem tudom, hogy ezen az állapoton lehet-e segíteni, eddig senkinek nem sikerült (most ez a mások hibáztatásának fázisa). Azt hiszem, mindent, értsd mindent megtennék azért, hogy elérjem, hogy szeressenek. Ez - úgy tűnik - nem megy magától, az embereknek nem jön maguktól, hogy csak úgy szeressenek. Van bennem valami nyomasztó, ahogy fogalmaztak a napokban. Csoda volna, ha nem volna, széthulló személyiségem darabjait valahogy össze kell tartani, ehhez eléggé diktatórikus módszerekre van szükségem.
Ma megint koldus vagyok, még akkor is, ha tudom, hogy a koldulásnak semmi értelme, szeretetet nem lehet kunyizni, vagy van, vagy nincs. És ha nincs, minden talaj eltűnik a lábam alól. Nem ragaszkodom semmihez ezen a világon, tájakhoz, szokásokhoz, még a személyiségemhez sem, csak ehhez az alaphoz, ami nélkül nem tudok létezni, akkor sem, ha muszáj. Ősszel mindig komoly harcot vívok azzal a kísértéssel, hogy vegyek-e be egy csomó gyógyszert, megoldva ezzel a problémákat. Szerencsére semmi erős gyógyszert nem tartok itthon, ebből kifolyólag. Tegnap be akartam venni egy altatót, ami szintén nincs itthon, pontosan azért vágtam ki valamikor régebb az egész dobozt a szemétbe, mert túl nagy volt a kísértés. Hosszú ideig ezért nem tartottam alkoholt otthon. Most sincs.
Nehéz velem, ezt nem kétlem. Nem igaz, hogy nem tehetek róla, mert de, csak na. Kellene végre egy kis értelmet lássak ebben az egész vackolódásban, amit életnek hívunk. Egyelőre nem látok. A baj csak az ezzel az egésszel, hogy ha elmondom, akkor már nincs lehetőség a spontán szeretetre, mert akkor a szeretet a környezetem részéről kényszerré válik. Ha meg nem mondm el, akkor senkinek eszébe sem jut, hogy mire gondolok. Mikor lesz az, hogy valaki már kitalálja csak úgy magától, hogy baj van velem? Már ez is elég lenne a segítéshez.
Ez az egyik ok, amiért gyereket szeretnék: egy gyereket lehet ezek nélkül a vacakolások nélkül szeretni. Egy gyereknek szüksége van rám, úgy, ahogy egy felnőtt embernek sem lehet. Persze teljesen egészségtelen dolog így gondolni egy gyerekre, de ez van. Én legalább tudom, hogy ez van. Ettől, hogy kimondom, persze az egész ismét lehetetlenné válik, egy gyerek nem arra van, hogy a szülő vágyait betöltse.
Kategóriák: öngyilkos
Ma hiába süt a nap, nem lett tőle jobb kedvem. Mind a két kezem be van görcsölve, két mutatóujjal gépelek. És úgy nagyjából mindenből elegem van. Mélyrepülés.
Kategóriák: párbeszédek könyve
Tömzsiekkel párzó,
Lépi küldemény,
Mistresséknek játszó,
Balga, nagy Lepény!
Mit tejel farának
A nolblogtalan,
S mint rézangyalának,
Csókol úttalan.
Sívazsákkal mit csepegtetsz
Mért szeretsz belém?
Rémes tetvet mért kecsegtetsz
Még most is felém?
Csak varangy ha napnak!
Hívta tóm talál;
Vittem hét haragnak,
Mégis meghalál.
Berkem frázisokkal
Néki tüntetéd,
Zörgő masamóddal
Káin bélyegét;
Lám, ezen világgal
Hordtad azt a faszt,
S régi okossággal
Tűzszerezted azt.
Gombolyagim minden heccel
Mint az ürgelék,
Veszekedtek minden reggel
Torzsáim belé.
Egy kínját reméltem
Tökeimnek még:
Villa címét kértem,
S megadá az ég.
Jaj, de kis torzsáim
Elmaradtanak,
Portásim, föld Káim
Kifáradtanak.
Ravaszom, kínságom
Üveg búra várt,
Népi jó királyom
Céltalanra mállt.
Óh! Csak Villát kaptad volna,
Csak dalát nekem!
Most kamaszra nem gajdolna
Báros két szemem.
Marja közt a húkat
Elmerengeném,
S a tölgykoporsókat
Nem hirígelném.
Hagyj el, ó, Keménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a lepénység
Úgyis megmered.
Nézem: e rétségbe
Holt erdőm megvágy,
Fáradt leplem mézbe,
Terhem zöldbe fágy.
Nékem már a kép rímtelen,
A nemző kidűlt,
A rengő Tibet kivetlen,
A had kéjre hűlt.
Gajdoló lágy Firkák!
Barka lépzetek!
Nedv! Lepények! Villák!
Isten véletek.
Kategóriák: anyaság
Kis két éve távozott az űrbe. Tegnap gyertyát gyújtottam neki.
Címkék: hülyefreeblog
Elnézést kérek mindenkitől, akinek a kommentjét a freeblog berakta a moderálandóba. Nem vettem őket észre, most mg igen, úh. utólag felkerültek. Most már van olyan funkció, hogy értesít mninden kommentről, és nem lesz ilyen kavar.
Kategóriák: egymondatos
Ma elhatároztam: véget vetek, kezdetet aratok.
Kategóriák: énben
az első dolog, alighogy hazaérünk: bekapcsoljuk a laptopot (mindenki a sajátját).
Kategóriák: leginkább_izé Címkék: divat, szájtátás
Jack egyik bejegyzése ihlette ezt, mert amióta azt olvastam, azóta is azon gondolkozom.
Sok dolog lehet visszataszító egy pasiban, és hosszú lenne mindet sorra venni, most csak a leggázabbakat nézzük:
- hosszú, zsíros haj - ha már hosszú, akkor nem ártana törődni is vele. ugyanennek a másik változata a félig kopasz fej hosszú hajjal, rövid haj zsírosan, oldalt megnövesztett és a kopaszságra fésült haj.
- fehér zokni - egy esetben megbocsátható: ha az illető sportolni megy.
- posetta - ami a gyengébbek kedvéért övön lógó bőr oldaltáska, egyes pasik egész kollekciót hurcolnak magukon, némi nosztalgiával a fegyvertok és az ősmagyarok iránt, akiknek persze se farmerjük, se övük nem volt, ahol a posettáikat hordhatták volna; (kis genealógiai kitérő: posetta poşetă - román, pejoratív, eredetileg táska, a köznyelvben a nők által mindenhova magukkal hurcolt ridikül); a posettához rendszerint tartozik lájbi, kockás ing, (nagy, ún. székely) bajusz, és a nagyon elhivatottaknál csizma, tarisznya, gyapjúpullóver
- csőnadrág - hát, na, szépek is a pipaszár lábak, azece bíztos; akinek nincsen jó lába, az minek mutogatja?
- hosszú orrú cipő - nem volt normális, aki ezeket kitalálta, meséskönyvekben látni ilyent
És akkor jöjjenek a nők, ők se maradjanak ki a köszörülésből:
- fehér rövidnadrág, illetve szoknya fekete vastag harisnyával - no com.
- piros és lila kombinációja, piros és rózsaszín kombinációja, rózsaszín és narancssárga kombinációja; én eddig azt hittem, hogy extrém módon öltözkodöm, de rájöttem, hogy á, dehogy
- tűsarkú kiscipő - hát, a kislányformára vett cipő önmagában szép lapos talppal, a tűsarok is lehet szép is annak, aki tud ebben menni, de a kettő együtt rémes
- fekete titkárnőszoknya - a slicc úgyis mindig elcsúszik, úgysem lehet normálisan felöltözni hozzá, amúgy is hülyén néz ki, mint minden egyenruha, hát még egy bölcsészen, ahol azért követelmény lenne némi önállóság és különcség; és kényelmetlen is;
Kategóriák: öngyilkos
mostanában újra menekülési kényszerem van az életemből, mindenből és mindenkitől. persze egyrészt nincs, ahova, másrészt a zember annyira megszokta már, hogy akkor se megy el, ha már hosszú ideje minden nagyon szar, hogy akkor se megy el, ha már hosszú ideje minden nagyon szar. tegnap reggel a buszon megvontam a mérleget: minden évben van két hét, ami jól telik, a többi gyötrődés, vacakolás, életgyűlölet, depresszió. persze szociálisan jól képzett, hasznos társadalmi tag vagyok, nem terhelek senkit, csak e blog olvasóit, akiket ha fáraszt (és tudom, hogy igen, sőt, sokan ezt teljesen komolytalannak tartják), hát ugorgyanak. az emlékekkel ugyanez a bajom: nincsenek igazából szép emlékeim, amiért kis mütyűrkéket kellene őrizgetnem. nem szeretem a fényképket nézegetni, mert akkor rögtön bőgnöm kell. a fejemben megmaradt emlékeim nagy része szomorú, a nosztalgia is szomorú, és szinte minden, amire visszaemlékszem, valami nagy disznósághoz kötődik. ha azt mondjátok, hogy ez negativista hozzáállás, ám legyen. jó volna időnként átkapcsolni pozitívra, power on, amikor az egész világ szép, a világok lehető legjobbika abban az értelemben, hogy érdemes élni benne. abban az értelemben, hogy ha az emberiség akart volna jobb világot csinálni magának, már megcsinálta volna, hát tényleg ez a legjobb. ahhoz képest nagyon siralmas, hogy mit tudunk produkálni. mostanában megint nagyon fáradtnak érzem magam, és nincs kihez, vagy mibe elbújni. megint írok, megint gyilkos és öngyilkos történeteket.
Címkék: olvasónapló
Kedves Olvasók!
- azoknak, akik olvasónaplót keresnek, először is üzenem, hogy tessék az eredetit elolvasni, nem kopipésztelni a netről. másodszor üzenem, hogy az olvasónaplót egybeírják, mert ha valaki azt írja, hogy olvasó napló, az azt jelenti, hogy a napló olvas. folyamatos melléknévni igenév. aki a biblia olvasónaplóját keresi, szerintem inkább ugorjon neki az olvasásnak, de gyorsan, mekkora bunkóság már.
- akik továbbra is gyorsan, fájdalommentesen szeretnének meghalni, ajánlom Popper Péter Hogyan legyünk öngyilkosok c. opusát.
- aki a füligg jimmyből olvasónaplóra kíváncsi, az hülye és persona non grata ezen a blogon.
- aki egyházi turkálót keres, annak jelzem, hogy nem tudom, hol van, és hogy mennyiért, de azért kíváncsi volnék, hogy talált ide.
- aki a magyar irodalomról keres olvasónaplót, ajánlom, hogy sürgősen gondolkozzon el azon, hogy biztos, hogy őt is nem az alienek hozták, azért beszél gyengén madzsar?
- továbbá: máj pszichózis. ez valami újfajta betegség.
- továbbá NEM az a székely, aki magyarországon kitöri a nyelvét. olyan, hogy a székely, nincses.
Kategóriák: énben Címkék: egyetem, frusztráció
biztosan nagyon várjátok már, mind a nyolcan, akik olvassátok a blogomat (a nol valamiért nem működik, de a szerki már dolgozik rajta), hogy beszámoljak. miután úgy tűnik, hogy az első tesztem mezopotámia, egyiptom, palesztina, a hettita birodalom és az indus-völgy történelméből, forrásanyagából, régészeti szakkifejezéseiből, isteneiből, ókori és mai földrajzából nem üti meg a kívánt szintet (egészen kétséges, hogy egyáltalán a kettes megleszen), meggyugodtam. ha megvernek, se tudom, hogy tell-harírinek és ankarának mi volt az ókori neve, és hánytól hányig tartott az 5o. olimpiász, és mit jelent a kalibrálás a régészetben, valamint mi van keletebbre: Meroé vagy Levante. valamint hogy kik vannak azoh a híres kék sumer frízen, amihez elfelejtettem odaírni, hogy bas-relief. csak hogy érzékeltessem a követelményeket. kedvenc tanárom, a nagyon barátságos, nagyon jósitenkés Komoróczy a szakállába mosolyogva elmondta, hogy egyrészt mindent kell tudni, mert ez egyetem, másrészt ő sem tudná százszázalékra megoldani saját tesztjeit.
viszont a csörsz-utcai zsidó temetőben el tudtam (félig) olvasni egy zsidó sírfeliratot, miután az arabon keresztül rájöttem a hangtani szabályokra, már csak ezért is érdemes arabusul tanulni, hogy a héber nyelvtant végre megértsem. ha már hat évig tanították.
a tanárai közül szinte mindenki az elviselhetőség határán belül van, ami azt jelenti, hogy van értelme annak, amit mond, előadásai többé-kevésbé érdekesek, van értelme bejárni az órákra. van egy vérengző kismalac, akit a tanítás ténye teljes egészében lefrusztrál, állandóan lekisasszonyoz mindenkit, eddig szinte minden óráját tovább tartotta, és ráadásul (ez a fájdalmasabb, mert a hülyeséget még el lehet viselni), nem is jó előadó, ráadásul olyan tantárgyat tanít, amihez értek is, meg tudom ítélni, emellett érzékelteti a saját személyes negatív véleményét a szaktantárgyával kapcsolatos egyes jelenségekkel szemben, amit én pozitívumoknak tartok, és ettől kissé elment a kedvem a fickótól. ráadásul utálja a cinizmust (noha ő azért gyakorolja, persze), és ez az önértékelés teljes hiányára utal, ami meglehetősen zavaró keveréket alkot. pukkancs.
a másik díszpéldány szelíd, viszont minden hozzá intézett kérdést elintéz azzal, hogy á, miért nem értjük, ez olyan könnyű. magyarázataiban semmi rendszer nincs, egy keleti nyelv nyelvtanát magyarázat és egy bizonyos fajta logikailag kialakított rendszer nélkül megérteni viszont lehetetlen. erre az illető nem képes, bár ebből adódólag nem értem, miért tanít.
emellett az évfolyamon is van néhány stréberke. szerencsére nem túl sok, és viszonylag kevés a közös felület, ahol súrlódhatunk.
alapvetően az élmény pozitív, nincs is ezzel gond. csak még nem szoktam le a világmegváltoztató hajlamaimról. mindig utólag jut eszembe, hogy ez mennyire hamvába dőlt törekvés.
Kategóriák: abszurdka
Milyen fákat rajzoltak az ókori egyiptomiak a falra?
Hieroglifákat.
